Nyit�oldara
 

A b�ny�sz

 Pihennek a b�ny�szok, m�r nem koppan a cs�k�ny.
�rva lett a fakereszt, az elhagyott t�rn�n.
Nem ragyog m�r napf�ny, a fekete gy�m�ntra,
komor s�t�t alag�t lett a sok-sok bez�rt b�nya.
 
Nyugszanak a halottak, sz�v�nkben, �r�kk� �lnek.
Mindig vel�nk vannak, �rt�k m�csesek, gyerty�k �gnek.
Most eml�kezz�nk r�juk, mert �k h�s�k voltak!
Csal�djaik�rt �ltek, a nemzet�rt, s j�v�nk�rt dolgoztak.
 
�p�tettek sok sz�p h�zat, egy nemzetet, orsz�got.
Teremtettek szebbj�v�t, egy �lom sz�p vil�got!
S j�tt a gonosz hatalom, mely meg�lt minden �lmot,
a b�ny�szdics�s�get, a m�r kiny�lt vir�got!
 
Most f�j az eml�k nagyon, nyugodjanak b�k�ben.
Ne legyen t�bb f�jdalom, az emberek sz�v�ben!

( Ta�m�s Isv�n verse )
 

B�ny�szok

J� szerencs�t! – k�sz�ntek �k
a csikorg� kasba l�pve,
sz�les fronton szenet fejt�k,
mikor sz�lltak le a m�lybe.

Ott a s�t�t t�rna �l�n
karbidl�mp�k apr� l�ngja
volt egyetlen vezet� f�ny
a b�ny�sznak munk�j�ban.

Ap�k, fi�k lenn a m�lyben
izzadt testtel �s feket�n,
folyton s�jt�l�g vesz�lyben
tudt�k, kincset �r az a sz�n.

Neh�z munka volt az �v�k,
h�rom m�szak a pokolban,
�s m�g teltek �bl�s csill�k,
�sszeforrtak egy csapatban.

S mid�n hegynek gyomra korg�,
mag�t�l n� a sz�nhalom,
akkor sz�l a b�nyarig�,
megf�kezni nincs hatalom!

Temet�kben egyforma k�
a sok s�ron azt mutatja,
karjaidban nem volt er�
�vni �ket, Szent Borb�la.

"Szerencse fel! " – sz�ll a foh�sz,
- zeng a himnusz b�ny�sznapon,
- �gy k�sz�ntik �vek sor�n,
- �gy k�s�rik v�gs� �ton.

( Szepesi Zsuzsa verse )

Oldal elej�re