A magyarországi bányászat története egyidős a honfoglalással. Jelentős volt az arany, ezüst, ólom, réz, vas és sóbányászat.

Magyarországon hosszú évszázadokon át a föld kincseinek kiaknázásán és hasznosításán kívül nem volt más ipari tevékenység.

 Aki bányászcsaládban vagy bányászkolónián nőtt fel, annak egész életét végigkísérte a mély érzelmeket ébresztő bányászhimnusz dallama és az ahhoz társult szöveg. 

 Bányászok himnuszáról a XIX. század elejétől vannak írásbeli adataink. Az 1920-as évektől Bányászhimnusz-nak nevezett dallam szerkezetét tekintve három részre bontható.

Ennek első része a magyar zenei életben 1850. március 3-án csendült fel először, a Nemzeti Színházban, Vahot Imre és Szerdahelyi József: Bányarém c. népszínművében.

A második rész dallamát Tarnowitz-ban szerezte V. Carnall 1827-ben.

A harmadik rész, miként az első is, egy német bányászdal átvételével alakult ki és vált elfogadottá. 

 Az elmagyarosodott németajkú bányamunkások másfél évszázad óta formálják, csiszolják – számos hangszeres és énekes változatban – ezt a zenei emléket, amely a magyar zenei közegben dallamilag megőrizte ugyan idegen eredetét, de szövegváltozataiban már magyarrá vált. 

 A bányászathoz kapcsolódó zenei hagyományaink legfőbb továbbvívői és éltetői a bányász-zenekarok voltak: elmaradhatatlan részét képezték a bányászok életének, részesei örömeiknek, bánataiknak.

Sajnos a bányászat általános válsága, a bányák és a hozzájuk kapcsolódó ipari létesítmények bezárása e fúvós-zenekarokat is megfosztotta anyagi hátterüktől. 

 A Bányavidéken jelenleg Nagybányán, Felsőbányán és Kapnikbányán működnek még bányász-zenekarok, ezeken a településeken ma sincs bányász-temetés zenekar nélkül. Felsőbányán a közel 135 éves bányász-zenekar, Nagybányán a Lászlóffy Bálint által vezetett régi Phönix-zenekar képviseli még a hagyományt; utóbbi a Teleki Magyar Ház által szervezett nagyobb rendezvényeken – mint a Szent István Napok, vagy az őszi Gesztenye Ünnep magyar programjai – is rendszeresen fellép. 

 Tisztelve bányászhagyományainkat, gondozzuk, ápoljuk ezt az örökséget! 

 Szövegváltozatok 

Szerencse fel, szerencse le 

– világi változat – 

Szerencse fel! Szerencse le! Ilyen a bányász élete, 

Váratlan vész rohanja meg, mint bérctetőt a fergeteg. 

Nem kincs után sóvárgok én, bányász kislányt óhajtok én. 

Bányász kislányt óhajt szívem, ki szívében bányász legyen. 

Kökény szemű bányász kislány, szívemben csak bányászkodjál! 

Kincsekben osztozom velem, s e kincs a tiszta szerelem. 

Borulj reám, szép kedvesem, mert nem lehetsz mindig velem. 

Az akna hív, Isten veled, de itt hagyom szerelmemet. 

Az én igaz szívem helyén, hű szívedet viszem el én, 

Megőriz majd az engemet, bányász kislány, Isten veled! 

Ne félj, ne sírj, nincs ok, miért, gonosz halál ott nem kísért, 

Bár lenn van a bányász hona, mégis közel az ég oda. 

Nincsen madár, lomb se fakad, ott a nehéz sziklák alatt, 

Mégis a szív úgy feldobog, a csille száll, a mécs lobog. 

Örök homály, vad éjszaka, mégis közel az ég oda. 

Csillog a mécs, sugárt lövell, Szerencse fel! Szerencse fel!

Van itt alant örök tavasz, a bányásznak hű szíve az. 

Nem hervadó a kikelet, benne a virága szeretet. 

Te szép virág, bányász kislány, érted virul, érted csupán. 

Míg rámosolyg, nem hervad el, Szerencse fel! Szerencse fel! 

Ha majd nyugszunk mélyen alant, nem lesz nekünk nehéz a hant, 

Anyánk a föld majd átölel, Szerencse fel! Szerencse fel! 

Ha majd egykor a föld ölébe' végóránkat éljük, 

Isten kezébe' életünk, s Ő megsegít, reméljük. 

Te kisleány, ne bánkódjál, bányásznak halni szép halál, 

Egekbe szállani fel, fel, Szerencse fel! Szerencse fel

– Egyházi változat * – 

 Sötét tárna az életünk, 

Te vezess benne Istenünk. 

A Te védő, áldó kezed Minden 

veszélyen átvezet Vedd le 

rólunk a szenvedést, Adj 

békét, örök pihenést, 

Tehozzád szállunk mi fel, Fel, 

fel szerencse fel! 

 Szívünk legyen a mécsesünk, 

Vele csak Téged keresünk. S 

ha eljön majd a végóránk, A 

tárna végén várjál ránk! Vedd 

le rólunk a szenvedést, Adj 

békét, örök pihenést, Tehozzád 

szállunk mi fel, Fel, 

fel szerencse fel! 

 * A történet szerint az Egyházi Bányászhimnusz szövegét és zenéjét – a hivatalos Bányászhimnuszból ihletődve – 1938-ban, Felsőbányán írta Czumbel Lajos kanonok.