A bányászjelvény igen közismert. Két eleme van: a nyeles ék és a kalapács, mely eszközök a vájárok legfontosabb szerszámai voltak mind a külszíni, mind pedig a földalatti bányászat kezdete óta. Ezeket a szerszámokat a jelvény keresztben elhelyezve ábrázolja, de a napi életben, a munkájuk végzése közben is gyakran így, keresztben tették le szerszámaikat. A közismert bányászjelvény motívumait tehát ez a két eszköz képezi.
Az eltelt évszázadok során, az ott kialakult bányászati tevékenységnek köszönhetõen tipikusan bányászvárosokká és falvakká lett települések címereiben, sõt a generációk folyamán a bányászatot, mint hivatást választó családok címereiben is ez a kalapács-ék motívum szerepel. A formájából vagy helyzetébõl utalásokat nyerhetünk egy-egy tájegységre, szövetségre vagy gazdasági tömörülésre. Bizonyos jelentõséggel bír a bányászék jobb vagy baloldali elhelyezése is. Fontos technikai információkat tartalmaznak a hajlított vagy íves ékek és a kalapácsok a bányászjelvényekben. Ezekbõl következtetéseket lehet levonni a kõzet keménységérõl, vagy az alkalmazott jövesztési technológiáról. Ám ezek a motívumok sajnálatos módon áldozatul estek a II. világháborút követõ nagy német szabványosítási mozgalomnak. Így szinte elsöprõdtek az ezzel kapcsolatos hagyományok. Pedig még a XX. század elején is a bányászjelvény formája egy-egy iparágat vagy tájegységet jellemzett.
Szinte magától értetõdõ természetességgel ez a jelvény jelenik meg számos bányászati létesítmény homlokzatán, a bányász egyenruhák gombjain, a bányász témájú érmeken és a gyász jeleként megfordítva, sírjaikon is.
A közelmúltban bezárásra ítélt, így sajnálatos módon a tevékenységét, mindennapi termelõ munkáját beszüntetõ, tucatnyi elhagyott és üresen álló bányaüzem, aknaépület bejáratán is ez a gyászt szimbolizáló, az iparág helyzetét tükrözõ, megfordított bányászjelvény látható. 



( forrásanyag Szirtes Zoltán )